Rendszerváltó szép napjaink…

Micsoda? Hát voltak ilyenek? Kérdezheti bárki, körülnézve a mai Magyarországon. Pedig higgyék el, nem így indult ez az egész – a múlt század hetvenes, és főleg nyolcvanas éveiben sokan reméltük, hogy egyszer majd sikerül valóra váltani mindazt, amiért az akkori ellenzék a maga szerény eszközeivel küzdött. Egységes ez a mozgalom már akkoriban sem volt, de a közös célok elérésének érdekében képesnek érezte magát a valódi párbeszédre, az együttműködésre. Ez az egyik, igen lényeges különbség az akkori demokratikus ellenzék és azok között, akik ma szívesen aggatják magukra ugyanezt a kifejezést.

Az elsősorban egy-egy szamizdat-kiadvány körül csoportosuló egyének és társaságok nem mindegyike hitt a közeli rendszerváltozás lehetőségében, és annak megvalósítását sem egyformán képzelték el, de talán éppen ennek köszönhetően izgalmas, szép napok, hónapok, esztendők is voltak akkoriban. Aztán elérkezett 1989, és az azóta eltelt negyedszázad valósága alulmúlta legszerényebb álmainkat is.

A szamizdat, amit Magyarországon a hetvenes évektől butik-irodalomként is emlegettek, sajátos kelet-európai jelenség volt: betiltott művek és szerzők, elhallgatott események kaptak fórumot az írógépeken pötyögött, stencilezett vagy fénymásolt, szerény külsejű, gyakran nehezen olvasható kiadványokban. Magyarországon elsősorban politikai művek és gondolatok jelentek meg, de Csehországban például szamizdatban adták ki először a Gyűrűk ura című könyvet is.

Budapesten elsősorban ifj. Rajk László Galamb utcai „Szamizdat-butikjában” lehetett hozzáférni a kiadványokhoz. Keddenként fogadták a látogatókat, akik közül természetesen mindenki tisztában volt azzal, hogy a vendégseregben titkosrendőrök, beépített emberek is vannak. És azt is tudtuk, hogy követnek minket, hogy fénykép készül rólunk. Hogy nyilvántartanak.

szamizdat 1

Pedig nem hiszem, hogy különösebben tartottak volna tőlünk. Annak idején (1989 előtt) mi nem sokat tettünk, mégis úgy hittük, hogy rajtunk (is) múlnak a dolgok. Néhány száz tüntető március 15-én, pár tucat október 23-án, a Duna-kör, és persze a szamizdatok. Ki csak olvasta, ki írt is bele néha. És ott volt még az összetartozás érzése, ami azóta annyira hiányzik a magyar társadalomból, és aminek fontosságára 1989 óta csak a mostaniak éreztek rá, sajnálatos módon azonban egy erősen kirekesztő, megosztó, az országot legalább három részre szakító, meglehetősen hazug „összetartozást” hirdetve.

Nem állíthatom, hogy jelentős szerepünk volt abban, ami 1989-ben és utána történt, és ezt a hatalom is így gondolhatta akkoriban. Hallgattak rólunk a médiában, vagy ha mégis megemlítettek, hát elrettentő példaként, és ezzel csaknem mindenki egyetértett a közöny világában, talán még saját (Szabad Európa Rádiót hallgató) szüleink sem drukkoltak nekünk úgy istenigazában. Erősebb volt a féltő félelem. És nem alaptalanul: büntettek az iskolákban és a munkahelyeken, fegyelmeztek, figyelmeztettek, kirúgtak, eltanácsoltak. Mi mégis ott voltunk az utcán, évről-évre, annak ellenére, hogy többet kockáztattunk, mint ami manapság fenyegeti azokat, akik hasonlóan tiltakoz(hatná)nak mindaz ellen, ami az országban történik.

Negyedszázada zárult le egy korszak. Talán jó apropó ez, hogy a magam szubjektív módján visszaemlékezzek mindarra, ami a „rendszerváltás” előtt, alatt és azóta zajlott és zajlik bennem, körülöttem. Akit érdekelnek egy ilyen személyes „napló” felvillantott képei, az reményeim szerint nem fog csalódni a folytatásban.

Posted in Egyéb
5 hozzászólás “Rendszerváltó szép napjaink…
  1. p-Aga szerint:

    Szép idők voltak! Nem gondoltuk, hogy “ez” lesz belőle.

  2. Laszlo B szerint:

    Amiről ez a cikk ír, az mese, film is készült erről, az öreg ÁVH -sok, Pártitkárok, Titkosszolgálati emberkék, magas funkcionáriusok tolták előre a gyerekeiket, (pl. : az SZDSZ szabadsághozók : Pető, Bauer, Simor. …. szüleik ÁVH-s körömletépő gyilkosok voltak, de a többi párt is tele volt/van velük , Orbán , Kövér stb szülők , az akkor is magas funkcionárius Martonyi, de értelem szerűen az MSZP -röl nem is beszélve, ezért sem akarták a 24 évben résztvevő pártok az ügynöklista nyilvánosságra hozatalát) ebből következően A MAI GAZDASÁGI ÉS POLITIKAI “ELIT” (ami mindent meghatároz ha valaki nem értené ) nem a saját teljesítménye, tudása, erkölcsi minősége miatt vált vezetővé a gazdaságban és a politikában ( mindenhol), hanem pl. a régi rendszerből hozott családi, és egyéb kapcsolatrendszerük, a jogi , titkos..olgálati, törvényalkotói előnyük miatt váltak az ország vezető rétegévé, magyarul csalással, lopással, árulással. Kihalással sem ért véget ez az előny, hisz gyerekek, unokák folytatják ezt a mentalítást, és birtokolják a szinte teljes gazdasági hatalmat. A személyváltás nélküli rendszerváltást még utoljára 94 -ig talán lehetett volna orvosolni , de aztán a kommunista bűnök elévülhetetlenségéről szóló 91 -es Zétényi–Takács-féle igazságtételi törvényjavaslat ellen szavazott az Orbán vezette Fidesz , az MSZP, és az SZDSZ . Amit aztán az MDF elfogadásával megszavazott az országgyűlés, majd a Sólyom László vezette alkotmánybíroság hatályon kívül helyezett. 92-ben ismét beterjesztették, és ezt a szeretett Göncz Árpád bácsi ismét elmeszeltette. Sajnos a valós rendszerváltás hiányát nem heverjük ki egyhamar, a mai gazdasági, és társadalmi állapotunkat is ez határozza meg, ha tetszik, ha nem . . ..magyarul , hogy csóró az ország , hogy elherdálták a teljes közvagyont , hogy az Aty. Úr. IS..en hitelét felvették értelmetlenül , és most ne csodálkozzunk ha 300 euró az átlagfizetés, miközben 1300 ért mosogatnak mellettünk , ezt mind a személyváltás nélküli “rendszerváltásnak” köszönhetjük , hisz ahogy fentebb írtam ebből következik minden …..szegény Magyar emberek nem tudták mi folyik Pesten , de még ma sem fogják fel túlnyomó részben

  3. laszlo B szerint:

    És ne töröld ki, ezek tények:
    – Bauer Tamás: volt SZDSZ képviselő, korábban MSZMP tag, az utóbbi időben Gyurcsány Ferencnek tanácsokat ad Apja: dr. Bauer Miklós, ÁVH-s tiszt Anyja: Bauer Miklósné ÁVH-s tiszt
    – Pető Iván: SZDSZ parlamenti képviselő, ál-rendszerváltó Apja: Pető László ÁVH-s tiszt, munkásőr parancsnok Anyja: Pető Lászlóné ÁVH-s tiszt, munkásőr
    – Ungár Klára: SZDSZ képviselő Apja: Ungár Lajos katonai elhárító, munkásőr parancsnok, hosszú éveken keresztül a MAZSIHSZ alkalmazottja
    – Eörsy Mátyás: SZDSZ , ügyvéd Apja: Eörsy Gyula Rákosi- és Kádár-rendszerben Igazságügy Minisztérium Kodifikációs Osztályának vezetője
    – Simor András, a Nemzeti Bank volt elnökének az apja,
    Simor János 1949-ben a Sólyom-perben kegyetlen kihallgató ÁVH-s tiszt, gumibottal verő, körömletépő főhadnagy volt.
    56. után építésügyi miniszter-helyettes lett minden szaktudás nélkül.
    Fia az MNB élén hússzor annyit kap havonta, mint egy közgazdász professzor (8 milliót).
    – Vajda Péter: ÁVH-s tiszt, majd ügynök, jelenleg Szilvássy György titokminiszter sajtófőnöke
    – Szántó András: SYMA csarnok tulajdonosa Apja: Szántó György ÁVH-s százados
    – Gadó János: Szombat c. lap főszerkesztője Apja: Gadó György ügynökmúltja miatt kénytelen volt lemondani parlamenti képviselőségéről Nagyapja: Gadó István ’45 utáni katonai vérbíró
    – Zoltai Gusztáv: volt munkásőr, egykori MSZMP-tag, az 1956-os forradalom alatt a kecskeméti repülőtér őrszázadában teljesített szolgálatot tizedesként.Magyar és izraeli állampolgár is, a vörös csillagtól a Dávid-csillagig e hosszú utat járta be: a Kőbányai Textilgyárból szervezték be a Munkásőrségbe, volt a Magyar Hirdető osztályvezetője, 1968-tól 1976-ig a hírhedt ávós tiszt, Komlós János művészeti titkára. Később a Pesti Vigadó művészeti vezetője, a Játékszín ügyvezetője, a Várszínház művészeti főtitkára, az ügynök Rigó László beosztottjaként tevékenykedett. 1987-től a budapesti zsidó hitközség kulturális, 1991-től mindmáig a Mazsihisz ügyvezető igazgatója, nemzetközi zsidó szervezetek, a Zsidó Világkongresszus végrehajtó bizottságának tagja, a Magyarországi Zsidó Közösség Közalapítvány (Mazsök) társelnöke. 1999 óta a VII. kerület díszpolgára, többször részesült magas állami kitüntetésben. Sokak meglepetésére 2006-ban az ’56-os szellemiség ápolásáért megkapta az ’56-os Szövetség Pro Fidelia érdemrendjét.
    – Földes György: MTA Politikatörténeti Intézet igazga tója Apja: Földes László, a Kádár-rendszer belügyminiszter helyettese, a Munkásőrség alapítója, állítólag ’56-ban ő lövetett az FVM tetejéről
    – Ifj. Apró Antal korábbi rettegett titkosszolgálati vezető Testvére: Apró Piroska, Dobrev Klára mamája. Vején (Gyurcsány Ferenc) keresztül naponta részese az országban történteknek.
    – Zentai György: korábban rendőrtiszt, újabban menedzser iroda tulajdonos Apja: Zentai Dénes ÁVH-s tiszt
    – Felcsúti Péter a Raiffeisen Bank igazgatója, apja, Felcsúti László pedig lőtt az FM tetejéről 1956. október 25-én!
    A bankigazgató ifjú korában munkásőr volt, büszkén vállalja is!
    Karsai József a TV-ben ezt mondta Felcsútiról: Moszkvában végzett, a KGB embere volt. Ő lett a Bankszövetség elnöke! (Nemrég lemondott.)
    – Oszkó Péter pénzügyminiszter apját Oszkó Károlynak hívják.
    Oszkó Gyula Piros László munkatársa volt BM ezredesként az ötvenes évek elején. Két fia volt: Gábor és Károly.
    Az Oszkó-nagypapa testvére, Oszkó Aladár Mód Aladár néven írta kommunista történész könyveit.
    – Ifj. dr. Bárd Károly: Antall-kormány államtitkára
    Apja: dr. Bárd Károly ÁVH-s tiszt

  4. laszlo B szerint:

    Azért nem minden vélemény számít látom, az igazság legkevésbé, szép , gratulálok

    • Kocsis Péter szerint:

      Tisztelt laszlo B, elnézést a késedelmes közzétételért. Végülis igaza van, mindenkinek megvan a maga igazsága, én is leírtam az enyémet, Ön is a sajátját. Elhallgatni nem szeretném, de kommentálni sem – ez a blog nem kíván ilyen igazságokkal vitába szállni. Köszönöm megértését.

Az írógépen másolt szamizdatot Magyarországon az 1970-es évektől butik-irodalom néven is emlegették

A szamizdat a szocializmus idején - Magyarországon főleg a 70-es évek közepétől -, írógépen másolt vagy stencilezett, illegálisan terjesztett kiadvány volt, aminek megjelenését tartalma miatt a cenzúra úgysem engedélyezte volna.

A Nyugat.hu blogját Kocsis Péter jegyzi, aki maga is publikált ilyen kiadványokban, és aki apró mozaikkockák segítségével próbálja újra összerakni azt az 1989 előtti világot, amikor nem volt könnyű ellenzékinek lenni, néhány tucatnyian mégis úgy érezték, érdemes…

Lájkold a Nyugatot!