Az ellenzéki összefogásról

 

Emlékeim között keresgélve kezembe került egy szamizdat-kiadvány – 1985-ből. Címe: A Monori Tanácskozás. 1985 június 14-16. között tartott negyvenöt magyar értelmiségi egy összejövetelt, amelynek nem titkolt célja volt megvitatni az ország társadalmi állapotát és aktuális helyzetét. A helyszín a monorierdei kemping volt. A tanácskozásról ma már több helyen olvashatunk az interneten, ám azt már nehezen tudja elképzelni a mai olvasók többsége, hogy milyen kockázattal járt akkoriban egy ilyen „nyilvános” összejövetel. Az egyik főszervező, Donáth Ferenc történész így indokolta meg a találkozó szükségességét:


 „Azért választottuk ezt a célt, mert jelenlegi helyzetünkből indultunk ki. Lényegében laza csoportok azok, amelyek itt többé-kevésbé képviselve vannak. Egymástól külön teszik a dolgukat. Bizonyos vagyok benne, hogy a jövőben növekedni és sokasodni fognak, ezt helyzetünk alakulása fogja magával hozni. Én tehát amellett vagyok, hogy annak érdekében cseréljük itt ki a gondolatainkat, hogy valamennyi ilyen laza kör jobban, másokról, más célokról és törekvésekről többet tudva folytathassa, amit maga tesz. Ennél messzebbre lehet éppen menni, de úgy érzem, hogy jelenleg nem kívánatos.”

 

Ekkor tehát fontosnak tartották, hogy legalább az alapokban megegyezzenek mindazok, akik elégedetlenek voltak az ország sorsának alakulásával. Mert kétségtelen, hogy az ellenzék már akkor sem volt egységes, mégis képesek voltak közösen megbeszélni egymás és az ország dolgait. Monort afféle kezdeményezésnek szánták a szervezők. Fontos volt akkoriban, hogy mindazok, akik demokratikusan gondolkoznak, egymásra találjanak és megegyezzenek a Legkisebb Közös Nevezőben.

 

A monori tanácskozás - szamizdat kiadás

 

A kezemben tartott közel 80 oldalas, stencilezett kiadvány talán legérdekesebb része rögtön az első oldalon található. A rövidke bevezető így szól:

„Ez a füzet a Monori Tanácskozás vitaindító előadásait és az opponensi hozzászólásokat tartalmazza. Az előadások írásban kerültek a vita résztvevői elé – az opponensek szóban adták elő megjegyzéseiket.

A vita jegyzőkönyvét később tesszük közzé. Örömmel csatolnánk hozzá minden utólag, írásban benyújtott véleményt.

 

Budapesten, 1985 szeptemberében.

 

                                                                                  A Tanácskozás kezdeményezői”

 

A lényeg azonban ezután következik. Íme, az előadók és résztvevők névsora:

Antal László közgazdász

Bauer Tamás közgazdász

Bence György filozófus

Benda Gyula történész

Benda Kálmán történész

Csengey Dénes író

Csoóri Sándor író

Csurka István író

Demszky Gábor szociológus

Donáth Ferenc közgazdász

Elek István kritikus

Fekete Gyula író

Für Lajos történész

Halda Alíz tanár

Haraszti Miklós író

Havas Gábor szociológus

Kenedi János kritikus

Kis János filozófus

Kiss ferenc irodalomtörténész

Konrád György író

Kósa ferenc filmrendező

Laki Mihály közgazdász

Lengyel László közgazdász

Levendel László orvos

Litván György történész

Mészöly Miklós író

Perjés Géza történész

Radnóti Sándor kritikus

Rajk László építész

Réz Pál kritikus

Sára Sándor filmrendező

Sinkovits Imre színész

Solt Ottília szociológus

Szabó Miklós történész

Szalai Erzsébet közgazdász

Szűcs Jenő történész

Tamás Gáspár Miklós filozófus

Tardos Márton közgazdász

Tornai József író

Varga Domokos író

Vargha János újságíró

Vargyas Lajos népzenekutató

Vági Gábor szociológus

Vásárhelyi Miklós sajtótörténész

Vekerdi László tudománytörténész

 

 

P1120807

 

 

Érdekes társaság, ugye? Vajon képesek lennének e most, 29 év után legalább arra, hogy őszintén elbeszélgessenek és egy sokunk által vágyott, megosztatlan Magyarország érdekeit tekintsék elsődlegesnek? Költői kérdés. Elég lenne ennyi: Vajon összeülnének-e egyáltalán?  Volt egy jó szándékú kezdeményezés, amelyből nem lett hagyomány. Ez pedig sajnos nem áll példa nélkül a magyar közéletben.

Posted in Egyéb

Az írógépen másolt szamizdatot Magyarországon az 1970-es évektől butik-irodalom néven is emlegették

A szamizdat a szocializmus idején - Magyarországon főleg a 70-es évek közepétől -, írógépen másolt vagy stencilezett, illegálisan terjesztett kiadvány volt, aminek megjelenését tartalma miatt a cenzúra úgysem engedélyezte volna.

A Nyugat.hu blogját Kocsis Péter jegyzi, aki maga is publikált ilyen kiadványokban, és aki apró mozaikkockák segítségével próbálja újra összerakni azt az 1989 előtti világot, amikor nem volt könnyű ellenzékinek lenni, néhány tucatnyian mégis úgy érezték, érdemes…

Lájkold a Nyugatot!