Szamizdat kiállítás – 2004

Tíz esztendeje, 2004-ben mutatkozott be Budapesten az a nemzetközi Szamizdat-kiállítás, amelyet előtte már láthatott a nagyközönség Berlinben, Prágában és Brüsszelben. Nem hiszem, hogy ettől Magyarországon a helyére került volna akár a korszak, akár annak főszereplői, de legalább volt egy ilyen rendezvény. Abban az országban, ahol az egykori szamizdatosokról nagyjából annyit tud a közvélemény, ha egyáltalán, hogy a külföld pénzelte őket (nem szeretnék most ennél durvább kifejezéseket idézni), hogy valójában remek életük és egzisztenciájuk volt, és édeskevés közük volt a valódi ellenálláshoz. És ez a kép már aligha fog alapjaiban megváltozni, sajnos.

P1130316

Pedig higgyék el, az akkori szamizdatosok nem valamiféle Soros-pénzen hizlalt, kényelmesen ellenzékieskedő bábfigurák vagy kirakat-emberek voltak. Az más kérdés, hogy mi lett mára azokból, akik egykor valóban egzisztenciájukat kockáztatták – a hatalom és a pénz sokakat megmérgez, ezt manapság jól látjuk mindenütt. Ám a szamizdatosok többsége ahhoz a meglehetősen szűk réteghez tartozott, amely ténylegesen tenni mert valamit a hatalom ellenében, a demokráciáért, egy olyan időszakban, amikor ez nem volt könnyű és kockázatmentes dolog. Nyilván ez zavarja azok lelkiismeretét, akik 1989 előtt tényleges cselekvés helyett inkább csendesen ellenálltak – leginkább az emberi tisztesség alapkövetelményeinek.

Sajnálatos ez a negatív vélekedés az egykori szamizdatosokról hazánkban, de logikus következménye az 1989 óta eltelt időszaknak. Lengyelországban vagy Csehországban a mai napig máshogyan kezelik az 1989 előtti ellenállás szereplőit, az egész korszakot. A cseh televízió például több részes, nagyon színvonalas sorozatot készített mindazokról, akik részt vettek az ellenzékben, legyenek művészek, zenészek, írók, szamizdatosok. A sorozatot pár évente megismétlik, függetlenül attól, mely párt van éppen hatalmon, így ezek az emberek és csoportok az őket megillető helyre kerültek a köztudatban, pozitív értelemben. Jót tett volna a közéletnek, ha nálunk is hasonlóan törődnek a múlttal – éppen ellenkezőleg történt. Magyarországon az egykori demokratikus ellenzék szerepének és tevékenységének megítélése is az aktuális kormánypárti érdekek alapján változik, éppen ezért a valóság már nem is érdekli igazán az emberek többségét.

P1130326

Barátaimmal már jóval a 2004-es kiállítás előtt, 1998-ban (1968 30. évfordulójának alkalmából) igyekeztünk bemutatni a szamizdat cseh-magyar kapcsolatait és történetét, egy Bohémia-fesztivál keretében. Erről a rendezvényről később még részletesebben fogok írni. Olyan embereket próbáltunk egy asztal mellé ültetni, akik a nyolcvanas években még jóban voltak – mit mondjak, nem sikerült maradéktalanul. Mármint a magyar meghívottak szempontjából, amit a cseh résztvevők értetlenséggel fogadtak. Amikor X megtudta, hogy Y is ott lesz, szép csendben lemondta a programot, holott először elfogadta a meghívást. Vajon mi történt? Féltette az egzisztenciáját – mit szólnak majd kenyéradói, ha megtudják, kivel ült egy asztalhoz? Vagy még idejében jelezték neki jóakarói, hogy ebből baj lehet? Örök rejtély marad. Ekkor tudatosult bennem igazán, hogy ebből a szempontból nem sok változott az 1989 előtti időkhöz képest. Vagyis dehogynem – a rossz irányba.

Hogy egy kicsit konkrétabb legyek, az egyik ismeretlent feloldom: Y = Budapest akkori főpolgármestere. Ez van – ő volt ugyanis egykor a Hírmondó című szamizdat-folyóirat vezetője, és főleg, ő és barátai voltak azok, akik a nyolcvanas évek második felében segítették a cseh szamizdatosokat. Bárki lett is belőle sokak szerint később, a hatalom és a pénz bűvöletében, ez is hozzátartozik a portréjához.

X pedig maradjon csak ismeretlen. Megérdemli.

P1130319

Posted in Egyéb

Az írógépen másolt szamizdatot Magyarországon az 1970-es évektől butik-irodalom néven is emlegették

A szamizdat a szocializmus idején - Magyarországon főleg a 70-es évek közepétől -, írógépen másolt vagy stencilezett, illegálisan terjesztett kiadvány volt, aminek megjelenését tartalma miatt a cenzúra úgysem engedélyezte volna.

A Nyugat.hu blogját Kocsis Péter jegyzi, aki maga is publikált ilyen kiadványokban, és aki apró mozaikkockák segítségével próbálja újra összerakni azt az 1989 előtti világot, amikor nem volt könnyű ellenzékinek lenni, néhány tucatnyian mégis úgy érezték, érdemes…

Lájkold a Nyugatot!