Ki emlékszik még erre az irományra? Az őrület első jele volt pedig… Aki tudott olvasni a sorok között, az már érezte, hogy itt valami baj lesz. Hogy ez a fülkeforradalom nem mindenkié. Aztán jött a rovásírásos változat, valamint egy igazi „szamizdat-variáció”, amolyan Újévi üdvözletként, még 2011-ben, ismeretlen szerzőtől. Benne van minden, ami manapság hiányzik: humor, cinizmus, és persze bátorság. Akkoriban nem közölték sehol, magánúton terjedt csupán, kézről-kézre, mailről-mailre. Majdnem, mint anno a szamizdatok. Hogy miért került ebbe a blogba? Elsősorban azért, hogy megértsék: ma sem kellene sok ahhoz, hogy nevetni tudjunk. Rajtuk, magunkon. Akkor is, ha nehezünkre esik, egyre inkább.
Kommentek