Emlékeim között keresgélve kezembe került egy szamizdat-kiadvány – 1985-ből. Címe: A Monori Tanácskozás. 1985 június 14-16. között tartott negyvenöt magyar értelmiségi egy összejövetelt, amelynek nem titkolt célja volt megvitatni az ország társadalmi állapotát és aktuális helyzetét. A helyszín a monorierdei kemping volt. A tanácskozásról ma már több helyen olvashatunk az interneten, ám azt már nehezen tudja elképzelni a mai olvasók többsége, hogy milyen kockázattal járt akkoriban egy ilyen „nyilvános” összejövetel. Az egyik főszervező, Donáth Ferenc történész így indokolta meg a találkozó szükségességét:
„Azért választottuk ezt a célt, mert jelenlegi helyzetünkből indultunk ki. Lényegében laza csoportok azok, amelyek itt többé-kevésbé képviselve vannak. Egymástól külön teszik a dolgukat. Bizonyos vagyok benne, hogy a jövőben növekedni és sokasodni fognak, ezt helyzetünk alakulása fogja magával hozni. Én tehát amellett vagyok, hogy annak érdekében cseréljük itt ki a gondolatainkat, hogy valamennyi ilyen laza kör jobban, másokról, más célokról és törekvésekről többet tudva folytathassa, amit maga tesz. Ennél messzebbre lehet éppen menni, de úgy érzem, hogy jelenleg nem kívánatos.”
Ekkor tehát fontosnak tartották, hogy legalább az alapokban megegyezzenek mindazok, akik elégedetlenek voltak az ország sorsának alakulásával. Mert kétségtelen, hogy az ellenzék már akkor sem volt egységes, mégis képesek voltak közösen megbeszélni egymás és az ország dolgait. Monort afféle kezdeményezésnek szánták a szervezők. Fontos volt akkoriban, hogy mindazok, akik demokratikusan gondolkoznak, egymásra találjanak és megegyezzenek a Legkisebb Közös Nevezőben.
A kezemben tartott közel 80 oldalas, stencilezett kiadvány talán legérdekesebb része rögtön az első oldalon található. A rövidke bevezető így szól:
„Ez a füzet a Monori Tanácskozás vitaindító előadásait és az opponensi hozzászólásokat tartalmazza. Az előadások írásban kerültek a vita résztvevői elé – az opponensek szóban adták elő megjegyzéseiket.
A vita jegyzőkönyvét később tesszük közzé. Örömmel csatolnánk hozzá minden utólag, írásban benyújtott véleményt.
Budapesten, 1985 szeptemberében.
A Tanácskozás kezdeményezői”
A lényeg azonban ezután következik. Íme, az előadók és résztvevők névsora:
Antal László közgazdász
Bauer Tamás közgazdász
Bence György filozófus
Benda Gyula történész
Benda Kálmán történész
Csengey Dénes író
Csoóri Sándor író
Csurka István író
Demszky Gábor szociológus
Donáth Ferenc közgazdász
Elek István kritikus
Fekete Gyula író
Für Lajos történész
Halda Alíz tanár
Haraszti Miklós író
Havas Gábor szociológus
Kenedi János kritikus
Kis János filozófus
Kiss ferenc irodalomtörténész
Konrád György író
Kósa ferenc filmrendező
Laki Mihály közgazdász
Lengyel László közgazdász
Levendel László orvos
Litván György történész
Mészöly Miklós író
Perjés Géza történész
Radnóti Sándor kritikus
Rajk László építész
Réz Pál kritikus
Sára Sándor filmrendező
Sinkovits Imre színész
Solt Ottília szociológus
Szabó Miklós történész
Szalai Erzsébet közgazdász
Szűcs Jenő történész
Tamás Gáspár Miklós filozófus
Tardos Márton közgazdász
Tornai József író
Varga Domokos író
Vargha János újságíró
Vargyas Lajos népzenekutató
Vági Gábor szociológus
Vásárhelyi Miklós sajtótörténész
Vekerdi László tudománytörténész
Érdekes társaság, ugye? Vajon képesek lennének e most, 29 év után legalább arra, hogy őszintén elbeszélgessenek és egy sokunk által vágyott, megosztatlan Magyarország érdekeit tekintsék elsődlegesnek? Költői kérdés. Elég lenne ennyi: Vajon összeülnének-e egyáltalán? Volt egy jó szándékú kezdeményezés, amelyből nem lett hagyomány. Ez pedig sajnos nem áll példa nélkül a magyar közéletben.
Kommentek