Az első Bohémia-fesztivál (1989 április), így utólag visszagondolva rá, egyfajta lezárása volt politizáló korszakomnak – jóllehet elsősorban Bohumil Hrabal előtt tisztelegtünk az író 75. születésnapja alkalmából. Ugyanakkor a koncerteken és kiállításokon kívül volt egy kerekasztal-beszélgetés 1968-ról, amelynek résztvevői Konrád György, Bába Iván és Varga György voltak. És tartogatott meglepetést a zenei blokk is: a prágai Psí Vojáci zenekart hívtuk meg, akik hazai terepen éppen csak befértek a megtűrt kategóriába, és bár útlevelet kaptak, de csak azzal a feltétellel, hogy magánlátogatásra mennek. Így aztán hangszert sem hozhattak magukkal, mindent Magyarországon kellett beszerezni nekik. A zenekar nagyjából olyan szerepet töltött be a cseh(szlovák) undergroundban, mint az URH, a Kontroll csoport és az Európa Kiadó együttesen Magyarországon. Csak jobban értettek a zenéhez…
A fesztivál estéjén nem hittünk a szemünknek: elővételben alig kétszáz jegy fogyott, de a kezdés előtt a klasszikus, régi Egyetemi Színpad bejáratától majdnem a „Felszabtérig” kígyózott a bejutni kívánók sora. Végül pótjegyek bevetésével közel ezren jutottak be. Máig sem tudom, mi vonzott ennyi embert. Az Egyetemi Színpad vezetősége a rendezvény sikerének köszönhetően főállásban alkalmazott, mint fesztiválszervezőt, és ettől kezdve évente több Bohémiát is rendeztünk, egészen 2006-ig, persze idővel más-más helyszíneken.
Nyilván sokakat érdekelt egy cseh kulturális fesztivál, de azt hiszem, 1968 tematikája, Konrád György és Bába Iván neve ugyancsak nem kevés vendéget vonzott. Ne feledjük, hogy Magyarországon ugyan már szabadabb szelek fújdogáltak, de azért 1989 áprilisban még a Nagy Imre újratemetése előtti időket éltük. Akkor még nem volt szokványos egy ilyen téma megtárgyalása, ilyen meghívottakkal, nyilvános helyen. Szép búcsú volt, és szép kezdete életem egy új, immár nagyjából politika-mentes fejezetének.
Kommentek